Rég voltam itt és kinyitottam a 'boltot'. Anno besokalltam a blogolástól, a blog olvasástól.
Pihentetnem kellett egy jó darabig. Na persze ez nem azt jelenti, hogy most majd postolok minden nap.
Szóval múlt hét péntekjén szakmai napon vettem részt Egerben. Ennek is fénypontja amikor Szomolyára kimentünk és egy helyi jóhírű ( Kaló Imre ) borász pincéjében múlattuk az időnket. Hát ez a pasi egy jelenség. 50 körüli, jó kedélyű vadász embör aki mellesleg nem gyenge borokat is készít. Elmondott a társaságnak mindent szinte a borkészítésről, s módunk volt mindössze 32 féle bort végig is kóstolni. De csak azért ennyit mert nem volt többre időnk. Úgy félidő tájt vad egészen egyedi vad pörkölttel kínált bennünket finom borok kíséretében. A kóstoló végefelé a gazdával egyetemben mindenki jól állt már, s vala fehérnépek s azok bájainak mindenféle ecsetelése. Ittunk oly veresbort melytől a férfiembör másfél métert spriccel. Elvileg. Nem próbáltam ki. Az egészben az érdekes az, hogy alig akart elfogadni valamit érte, holott nem voltunk a baráti körébe valók. Érdekes világnézetet vallott, de szimpatikus volt és igazi magyar.
Egy Harleys férfi motorozott a Californiai tengerpart mentén, amikor váratlanul egy felhő került a feje felé és egy menydörgő hang szólalt meg:
- Azért mert mindig hűséges voltál hozzám teljesítem egy kívánságodat.
A motoros lehúzodott az úttest szélére és igy válaszolt:
- Építsél nekem egy hidat California és Hawaii közé, hogy bármikor átugorhassak a szigetre.
Az Úr így szólt:
-A te kérésed igencsak anyagi dolgokra épül., gondold el, mekkora létesítmény lenne. Az óceán aljára levinni a tartó oszlopokat, és az a rengeteg beton, aszfalt és acél.Természetfeletti dolognak vélnék. Én meg tudnám csinálni, de még nekem is nehéz lenne. Gondolkodj egy kicsit, hátha eszedbe jut valami más amivel az emberiség jövöjét tudnád elősegíteni.
A motoros elég sokáig gondolkodott, végül így szólt:
- Uram! Azt kívánom hogy minden férfi megérthesse az asszonyokat. Tudni szeretném, hogy mire gondolnak mit éreznek legbelül, amikor csak némán néznek rám, vagy amikor sírnak, nevetnek, vagy amikor rosszat mondok.. És hogy hogyan tudnám a nőket boldoggá, kiegyensúlyozottá tenni.
Erre az Úr így válaszolt:
- Hány sávot akarsz a hídon?
Azt hiszem, ehhez nem kell semmit sem hozzá fűznöm.
Vasárnap reggel, félkómás állapotban nézem a telót mizu. Hopp, SMS van rajta! A küldő ex. Segítséget kért, hogy hol és milyen TFT monitort vegyen. Ennyi. Válaszként kapott egy URL-t. Ennyi. Ettől függetlenül bár nem akartam, felkavart néhány órára az ügy. Lepergett a szemeim előtt néhány múltbeli dolog és nehezen tudtam szabadulni tőle.
Június végi pesti találkozásunk után, egy hétre rá találkoztunk itthon fél percre. Mentem az utcán és ő jött velem szemben. Már messziről kiszúrtam. Megálltunk, két szó hogy siet nagyon mert elkésik. És ennyi volt. Zavartan elsietett.
Mi történhetett 1 hét alatt, amikor kitárta a lelkét, a fájdalmait elmondta nekem, csókot adott?
Szerintem ultimátumot kapott az aktuálistól, hogy szakítson meg velem minden kapcsolatot.
Utolsó talákozásunkkor pesten is el voltam mindennek mondva az aktuális részéről, amikor le akart jönni velem a borfesztre, holott nem én ajánlkoztam.
Néha előfordul az álmaimban. Vajon ez mindig így lesz? Meddig?
Arra gondoltam ma, hogy mi lenne ha a pénz keresne engem és nem nekem kellene őt. Engem vele ellentétben sokkal könnyebb megtalálni.
Inkább kitöröltem.
Szóval az a helyzet, hogy a dunántúli nők ( sajnos csak ők ) bevállalósabbak mint az ország többi részén élők ( na jó 'nagyfalu' kivételével ). Mit tesz ez? Azt, hogy sokkal sűrűbben keresnek szexuális kapcsolatot imígyen. Imígyen azt jelenti, hogy szexpartner kereső oldalon. Míg Tiszántúlról és Délalföldről alig-alig, addig a Dunán onnan bizony szép számmal vannak akik keresnek és kutatnak. Vajon miért merik ők jobban felvállalni ezt?
Sajnos szűkebb pátriámban meglehetősen kevés a 'fogyasztásra alkalmas hús' :)
ön voltam Budapesten ügyintézni. Ez teljes napos buli volt, lévén sok a dolgom. Exnél is maradt egy papír amit el kellett kérnem. Előző nap leSMSeztem, hogy megyek. Másnap gyors tali, puszi, elég kimért vagyok, papír átadás és invitál folyamatosan, hogy menjek fel hozz beszélgetni. No way baby, annyi a dolgom! De tényleg sok volt és nagyon el sem bírtam intézni mindet. Délután is felhívott, hogy mikor végzek mert menjek fel ha végeztem. De mondom még dolgom van és nem érek rá. Később kitalálta, hogy lejönne Szegedre a borfesztiválra ha már itt vagyok. Ok, de előbb elintézem a dolgaim. Épp lámpánál álltam és jött egy cigánynő és rózsát árult csokorban. Vettem gyorsan egy tízszálas gyönyörű rózsacsokrot neki, amit később nem adtam át neki. Hogy miért? Meggondoltam magam és hazavittem az asszonynak. Lényeg hogy felvettem és elindultunk, bár még volt egy elintéznivalója. És akkor aztán el kezdett panaszkodni, hogy a mostani pasija így meg úgy leszarja. Hallgattam, majd kicsit indulatosabban megmondtam neki, hogy te akartad, hát megkaptad. Miért mondja el nekem ezt, aki élete legnagyobb szerelme ( volt ) ? Mert hát elvileg nincsen senki akinek elmondhatná. Ja kérem, csapot papot hátrahagyva nekiszaladni a nagyvilágnak! Vannak bizony ennek negatív oldalai is. Főleg ha a számításunk nem minden esetne jön be ugye.
Ja mivel már későre járt, meggondolta magát és kiszállt, hogy nem éri már meg lejönnie Szegedre. De legalább találkoztunk - mondta.
De valahogy megint úgy felzaklatott az egész. Másnap alig bírtam lenyugodni és jártak a gondolataim. Dúvadként jártam és szikrázott a levegő körülöttem. Írtam SMS-t és emailt is neki. No válasz ofc. Ez még jobban feldúl.
Meg is írtam neki, hogy igazán erre nincs szükségem, hogy lelki szemetesláda legyek és oldja meg a problémáit maga. Felemlegette közös nyaralásunk, hogy az milyen jó volt, míg a mostani Mauritiusi útjuk újdonsülttel meg sem közelítette azt. Az élet már csak ilyen. A döntéseinkért vállalni kell a felelősséget és annak következményeit mégha az annyira nem is jó.
Sír és nevet a lelkem. Sír mert elárultatott, és keserűen nevet mert ismét csak beigazolódnak a meglátásaim.
Eszembejutott, hogy anno a kollégiumban nagyon utáltunk egy srácot. 'Nyálgépnek' hívtuk. Aztán miért is utáltuk? Mert ő 'szúrta' a kollégium legjobb nőjét, nem pedig mi. Gondolom ha én lettem volna a helyében, engem utáltak volna. A lány kis 'hamvas' 18as volt. Friss hús, aki bejött a fiú kollégiumba lakni. A 'Nyálgép' meg ráhajtott és egy rövid ideig használta. A lány is csak fél évet bírt, aztán elment. Hogy ezt miért mondom el? Csak. Mert eszembe jutott így huszon év távlatából.
Más. Borfesztivál vagyon itten. 3 dl finom nedűt már lenyomtam ebéd és munkaidőben. Kösz jól vagyok. Már kezdek józanodni. Az a nagy halom finom főtt-füstölt-sütött csülök ami ki volt téve....
Nem volt egyszerű ellenállni. De tudom, hogy meg fogok törni. Ám jöjjön az aminek jönnie kell!
A feleség nem más, mint a kitartottság társadalmilag elfogadott normája.